Július 4-én, pénteken a budapesti Liszt Ferenc reptérről induló járattal kezdtük meg a tanulmányi kirándulást. A kint töltött hét alatt szakkollégistáink folyamatosan ismertették az adott napon megtekintésre kerülő nevezetességeket, mind önálló beszámolókat tartottak a látványosságokról. Meglátogattuk többek között a Santa Maria Maggiore Bazilikát, a Colosseumot, a Pantheont, a Spanyol lépcsőt, a Trevi-kutat, a Victor Emanuel emlékművet, a Szent Giovanni templomot. Egy egész napot szenteltünk a Vatikáni Múzeum bejárására és a Szent Péter Bazilikára. Vasárnap részt vettünk egy olasz nyelvű szent liturgián, ahol bár nem értettük a pap prédikációját, át tudtuk érezni szavai jelentőségét. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy személyesen lássuk Ferenc pápát, Egyházunk vezetőjét az Úrangyala elmondása közben, amikor a Szent Péter téren déli 12 órakor összegyűlnek a zarándokok és a hívek, hogy közösen imádkozhassanak, és meghallgassák a pápa köszöntőjét.

Sort kerítettünk arra is, hogy a már említett Francesca-val beszélgessünk. Szervezetük célja az, hogy felhívják az olasz lakosság figyelmét arra, hogy az itáliai romák milyen rossz körülmények között élnek, miközben ők is szerves részei a társadalomnak, dolgoznak, tanulnak, sikereket érnek el, úgy, hogy közben le kell tagadniuk származásukat. Arra törekednek, hogy az egyfajta stigmaként megélt roma származást fel tudják vállalni, és ráébredjenek arra, nem kell kirekesztettként élniük, az emberi jogok őket is megilletik. Kollégistáink megdöbbenten hallgatták beszámolóját arról, hogy táborokba „kényszerítik” az olasz romákat, és érdemi szavuk nincs a helyzet ellen. Rengeteg kérdés merült fel bennük az ottani továbbtanulási lehetőségekkel, az egészségügyi ellátással, a munkavállalással kapcsolatban, amikre vendégünk készséggel válaszolt. Egy életre szóló tapasztalattal lettünk gazdagabbak, felismertük, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol sokkal nehezebb sorsú emberek élnek, mint kis hazánkban.

Tanulmányi utunk sokoldalú volt, élményekkel teli, gondolatébresztő és kiszélesítette világnézetünket is. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy részt vegyünk rajta, munkatársainknak a szervezést, kollégistáinknak az aktív részvételt, a lelkesedést és a nyitottságot, és az Úrnak, hogy épségben hazaértünk, és végigkísért minket az utunkon. A program a TÁMOP-4.1.1.D-12/2/KONV-2012-0005 azonosítószámú projekt keretében valósult meg.